ha civil? Ha nem kötődik párthoz, politikai vagy közéleti szervezethez? Mit tehet az ember akkor, ha növekvő hatalomkoncentrációval és kormányzati önkénnyel találja szemben magát? Mit tehet az ember akkor, ha ez nem tetszik neki, ha ez ellen tenni szeretne valamit?
Leginkább hallatja a hangját. A közöny nem fog változást hozni, mint ahogyan a beletörődés vagy a legyintés sem. A véleménynyilvánítás talán. Szerintem pedig egy esetleges talán százszor jobb, mint egy, a nem cselekvéssel, a meg nem szólalással magunkra hozott biztos nem.
A héten több olyan esemény is történt, ami mélységesen felháborított. Az egyik a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KeHi) honlapján linkelt „tényfeltáró” műsor a Norvég Civil Támogatási Alapról. Tudvalevő, hogy Magyarország Kormánya „háborút” indított az Alap támogatását élvező szervezetek ellen. Ezek között – hogy, hogy nem – túlnyomórészt olyan szervezetek és egyesületek találhatóak, akik az elmúlt években nem éppen hízelgő álláspontot fogalmaztak meg a kormány tevékenységéről.
A kritikus hangok elhallgattatása, a központosított akarat egyedüli alternatívaként való megjelenítése 2010 óta hangsúlyos törekvése a regnáló ún. keresztény-konzervatív kormányzatnak, a civilek elleni megszólalások és a KeHi vizsgálata pedig ebbe a sorba illik bele.
Nem lenne semmi baj akkor, ha alapvetően törvényességi vizsgálatot végezne a Hivatal. A baj akkor kezdődik, ha egy kormányzati szerv a kormánypárthoz köthető televízió ideológiai és világnézeti alapon összeállított műsorát linkeli hivatalos honlapján. A szóhasználat – balliberális, homoszexuálislobbi – pedig hivatalosan is deklarálja, hogy a magyar kormányzat köreiben elfogadott az ilyesfajta címkézés.
A holnapot megnézve láthatjuk, hogy más, a kormánypárthoz közeli fórumok híreit is gyakorlatilag sajátjaként tünteti fel a KeHi. Felmerül a kérdés: vajon tényleg azt végzi a hivatal, amire hivatott, vagy egyszerű politikai kiszolgálóvá silánylott, amibe már annyi intellektuális igényesség sem szorul, hogy ezt megpróbálja titkolni?
Hab a tortán, hogy az ún. homoszexuálislobbi, ami jobboldali körökben általában az LMBTQ-embereket jelentheti, nem először kerül elő az elmúlt időszakban. Kerényi Imre, a kormányzat főállású pszichobohóca után Semjén Zsolt, a miniszterelnök helyettese is kifejtette a felebaráti szeretettel és racionalitással bőségesen átitatott véleményét a témáról.
Eljutottunk tehát oda, hogy Magyarországon ma a kormány a kritikus hangokat egy, a magyar társadalomban kisebbséget képző csoporttal azonosítja, ez utóbbit felhasználva az előző hiteltelenítésére és ellehetetlenítésére? Ha így van – márpedig minden jel erre utal –, akkor Magyarország nagy bajban van. Beteg, és sürgős segítségre szorul az a társadalom, ahol a központi vélemény megkérdőjelezhetetlenségét fontosabbnak tartják, mint másoknak a demokrácia és a sokszínűség érdekében végzett építő munkáját vagy puszta létezését.
És hogy mit tehet ebben a helyzetben az ember, ha civil? Nem hallgat, hanem véleményez. Egy vélemény egyedül nem sok, de fegyvere annak, amitől fél a kormány: az önállóság erejének.
ez volt a negyedik bejegyzés I zsoltszekeres.91@gmail.com
