Recep Tayyip Erdogan, Törökország miniszterelnöke heteken belül államfő lesz. Informális hatalma valószínűleg nem csökken, ezzel együtt pedig az államfőt megillető jogokat is növelné egy új alkotmány elfogadásával. A törökországi fejlemények nekünk, magyaroknak is fontos tanulsággal szolgálhatnak.
Erdogan Törökországát Orbán Viktor a számára mintaadó államok furcsa sorában említette pár hete. Nem nehéz felfedezni a párhuzamokat, amelyek jellemzik a két embert: mindketten erős vezetők saját táborukon belül, akik híveiket sokszor nem racionális érvekkel, hanem érzelmi ráhatással tartják maguk mellett. Erdogan és Orbán is a nemzeti egység fontosságára hivatkozik, illetve nem szokványos, a nyugati világban sokszor megütközést keltő módon kormányozzák az országot. A különbség talán csak annyi, hogy Erdogan alatt Törökország gazdaságilag is sikeres, míg ugyanez nem mondható el az Orbán alatti Magyarországról.
Erdogan nem lehetett ismét miniszterelnök, ezért indult és nyert az ország első közvetlen elnökválasztásán. Mivel – Orbán Viktorhoz hasonlóan – Erdogan sem a hatalom dekoncentrációjának híve, várhatóan a török elnöki hivatal megszűnik a jelenlegi magyarhoz hasonló reprezentációs tiszt lenni, és elmozdul az amerikai, de legalább a francia modell felé. A lehetséges 2017-es magyar váltás nem egyszer megszellőztetett lehetőségének tükrében kiemelt figyelemmel kell lennünk a törökországi modellváltásra.
A kormányforma változása önmagában se nem jó, se nem rossz. Egy állam demokratikus voltát nem az államforma vagy a kormányforma dönti el. Senki sem vitatja az írott alkotmány és alkotmánybíróság nélkül működő Egyesült Királyság demokratikusságát, nincs viszont ez így Magyarország esetén, ahol mindkettő megtalálható. Így a török elnöki tisztség erősödése, a végrehajtó hatalomban való nagyobb részvétele sem értékelhető önmagában a demokráciát visszavágó lépésnek. Az EU-tag Franciaország és Románia félprezidenciális rendszerek, ahol a közvetlenül választott államfő egyszerre végrehajtó hatalom és fék a parlamenttel szemben. Felfogható tehát az erős elnöki hatalom a demokrácia erősségének biztosítékaként is, főleg, ha az elnök más párthoz tartozik, mint a kormányfő.
Törökországban vélhetően azonban nem a demokratikus intézményrendszer, hanem Erdogan erősítése a fő cél. A kormányzó AKP évek óta győzködi a török társadalmat az erősebb elnöki hatalom előnyeiről. Szerintük az prezidenciálisabbá váló rendszer jobban illik a török társadalomhoz és hagyományokhoz, mint a parlamentális köztársaság.
Egy új alkotmány lehet az újrakezdés, az átgondolt társadalmi vízió jelképe, az Alaptörvény elfogadása és ötszöri módosítása óta azonban azt is tudjuk, hogy napi hatalmi érdekek kiszolgálójává is silányulhat. Így a tény, hogy az Alaptörvény túlnyomórészt reprezentatív feladatokat delegál az államfőre, nem jelenti azt, hogy Áder János mandátumának lejárta után ebben nem állhatna be változás.
Erdogan példájából kiindulva Magyarországon sem elképzelhetetlen, hogy Orbán Viktor valós végrehajtó hatalommal is rendelkező államfő lesz. A félprezidenciális rendszer bevezetése az Alaptörvény elfogadása előtt is felmerült – akkor az LMP kért a miniszterelnöktől garanciát arra, hogy ez ne következzen be –, hazánk mégis megmaradt az erős miniszterelnöki hatalomra építő ún. kancellárdemokráciánál. A miniszterelnöki tisztséget azonban egyre inkább főideológusi pozícióvá alakító Orbán, valamint a mellette sokak által „kisminiszterelnöknek” titulált Lázár János könnyen elnök-miniszterelnök felállásban folytathatják 2017-től. Ha ez így lenne, utólag érthető és logikus lenne a Miniszterelnökség túlsúlya, igazolná ugyanis a gyakorlópálya-elméletet, mely szerint Orbán így készíti fel Lázárt a kormányfőségre.
Alkotmányjogi szempontból a kormányforma majdhogynem irreleváns. Ami fontos, hogy létezzenek a hatalom megosztását garantáló, kikényszeríthető szabályok, független intézmények, jogorvoslati fórumok. Így kijelenthetjük, hogy a félprezidenciális rendszer megkövetel egy bizonyos fokú politikai érettséget, melynek fogalmi eleme a magyarnál magasabb szinten álló politikai kultúra. Ha Orbán – Erdogan mintájára – a mainál erősebb, így nagy valószínűséggel közvetlenül választott elnökké válna, az a hatalom magasabb szintű koncentrációját jelentené, ami tovább erodálná az így is gyengélkedő magyar demokráciát. Az elnökhöz delegált végrehajtó hatalom pedig gyengítené az elnök feletti kontrollt, amit az Országgyűlés – tekintettel a tisztség gyengeségére – nem gyakorol. Ha 2017-ben a törökországihoz hasonló fejlemények következnek be Magyarországon is, az indokolttá fogja tenni az elnök feletti ellenőrzés erősítését.
ez volt a kilencedik bejegyzés I zsoltszekeres.91@gmail.com
